exdeus

 Az akarj-átok;

 Amit tudnátok, azt nem akarjátok adni, amit akartok, azt meg nem tudjátok.

 Amit akartok, arra nem vagyunk képesek, amire meg képesek vagyunk, azt nem akarjátok tudni.

   Nem bűnbeesés volt és azt nem is Évára kell kenni. Ami történt, több volt, mint bűn; hiba, és azt Párisz követte el balítéletével.  Afroditét választani? A világ legszebb nőjét? A hatalom és a bölcsesség helyett? Azt, hogy a trójai bájgúnár a bölcsességből nem kért – érthető, mire jó az? De hogy visszautasította a hatalmat a nővel szemben... a hülye. A világhatalommal már ugyan mibe került volna megszereznie a nőt?

   Raszputyin és Freud kortársak voltak, de vajon melyikük tette boldogabbá a nőket?

Az „Öröm-apa” legfeljebb csak felszabadíthatta, vagy tudatosíthatta őket, a „Bujálkodó” ennél talán többet adhatott. 

A tragikomikus, hogy Alexandra cárné nem Freud, még csak nem is Raszputyin, hanem végül Lenin és a bolsevikok puskacsöve elé került.

A létezés nevezési díja a tudatosított érzékenység – ebből a tudatosság fedezi a biztosítást, az érzékenység pedig a pályadíjat.

Mi adhat eleget, hogy ne akarjál többet?

A civilizáció; minél humánusabban - legalábbis annak tetsző - szabályozott keretek között szerezzük meg egymástól azt, amitől többek leszünk a másiknál.

Kultúra; megtalálni azt, ami annál is többet adhat, mint amennyit a másiktól elvehetünk.

Mi az, ami több, mint hogy a másik kevesebb?

Csak az Isten adhat többet annál, hogy többet akarj.

Tudtam én a lényeget, csak azt nem tudtam, hogy a lényeg ennyire nem számít.

Csak együtt lehetünk sikeresek? Nem, sikeresek csak egymáshoz képest lehetünk, együtt csak emberhez méltó életet élhetnénk – igaz, van aki már ennyi sikerrel is beérné.

A vesztesek, vagy a győztesek a bajkeverők?

 Mert azt, hogy baj van, csak a vesztesek látják, és csak a győztesek nem látják.

Ha nem rivális, akkor eleve vesztes vagy, s vigasztalódhatsz az igazsággal.

A másik nem kiegészítő eszköz

  nem mindegy hova kerül a vessző,

A létezéshez képest a gordiuszi csomó

cipőfűző-masni csupán

de azt is átvágja a halál

- a halált meg átvágja a pillanat,

mikor maghasad,

és kilövelli Beléd magát.

-Ó, drága tükör! Néha jó a szemébe nézni valakinek, ki bízik benned.

 Az lehet, hogy

a testem csak egy darab szén,

de a lelkem gyémánt,

az ízlésem pedig; briliáns.

  Az lehet, olyan vagy, amilyennek a világot látod.

De a világ nem lát olyannak, amelyen vagy, és a világ sem olyan amilyennek te látod.

Vagy van Isten, vagy nincs. Ha nincs, hazudj, vagy teremts.

Ha van, miért bújt így el előlünk? Szégyenében?

  Az ember az egyetlen értelmes lény, vagyis akiben felmerülhet, hogy ennek az egésznek semmi értelme, s ez(ért) Istenért kiált.

  Annál, aki azt állítja van Isten, csak az korlátoltabb, aki azt mondja, nincs is Rá szükség. Az nézzen már körül-belül!

  Röviden Istennek nevezzük az emberi lélek legrejtettebb zugában búvót, mi a legszerethetőbb ebből az egészből, s amivel talán a többi is megszerethető.

  Harmónia, amikor Isten nem akar többet tőlem, mint én Tőle, és én sem akarok Istentől többet, mint Ő tőlem.

 amikor ennyire szeretjük egymást,

 -ha azt mondom    semmi   – ki mondja? Kinek, miért?

 Ki szólít   kérdi a semmi (?)

Kit érdekel? Mondja a semmi

Engem – mondom én a semminek

 Semmi válasz

 Te ki vagy - kérdi végül a semmi

Akitől kérdezed – mondom én

a semminek?

Aki kérdez- javít ki az Isten,

  Mi a semmi? Az, ami az embernek semmit sem felel.

Isten meg, aki az embernek válaszol, Isten a semmi szóra bírása.

Aki kérdez, az ember. 

  A szellem a valódi nincstelenség.

 Istennek annyi köze van a teremtőhöz, mint nekem.

A teremtő nem Isten. De Isten létteremtő erő.

Humor, amin érdek nélkül nevetsz,

Szereted, akivel érdek nélkül nevetsz,

Valódi, akit érdek nélkül szeretsz –

Közönyös, akit érdek nélkül unsz

Utálsz, akit érdeked ellenére is unsz.

Unsz, aki érdek nélkül nem érdekel –  na most unod magad, vagy érdekled,  akár érdekeiden túl is?

 És ott mi van, mi vár

 - kire?